A Tündérkirálynő sorozat
A négyrészes gyűjtőérme-sorozatot közvetlenül a The Faerie Queene című középkori romantikus mese ihlette.
A TündérkirálynőEdmund Spenser angol költő epikus költeménye. Az összesen hat könyvből az első három önálló egészet alkot. A szerző 1589-ben I. Erzsébet királynőnek ajánlotta őket. A hivatalos kiadás egy évvel később, 1590-ben következett. Spenser versei az Erzsébet-kori erkölcs témáját dolgozták fel, amivel elnyerte a királynő kegyeit és a megígért járadékot is. A lovagi erény allegóriáin keresztül a nemes ember értékrendjének és viselkedésének modelljét alkotta meg.
Felhasználta az Artúr-hagyományt, és összekapcsolta azt a Tudor-dinasztiával. A mitikus Artúr királyt közös walesi felmenőik révén összekapcsolta a Tudorok királyi vonalával, megerősítve ezzel jogukat az angol trónra.
Az első könyvben a gyönyörű Una és a Redcrosse lovag a tévedést legyőző szentség allegorikus történeteivel szerepel. Una hercegnő elindul, hogy megmentőt találjon szülei és királyságuk számára, amelyet egy sárkány fenyeget.
Találkozik egy lovaggal, aki segítséget és az életét ígéri neki. Közös útjuk során a hősök megtévesztik és megosztják egymást. Az erdőben egyedül maradva Una találkozik egy oroszlánnal, akit rabul ejt a lány szépsége, és védelmet ajánl neki. Egy csellel Redcrosse egy óriás fogságába kerül. Una a kerekasztal lovagja, Artúr herceg segítségével menti meg. Ezt követően Redcrosse megöli a sárkányt, miközben beteljesíti végzetét, hogy Szent György legyen. Az oldalak a főszereplők eljegyzésével és boldog befejezéssel zárulnak.
Viktória királynő uralkodása idején ezt a történetet használták az Una és az oroszlán ikonikus érme motívumához. A romantikus és lovagi környezetben játszódó 1837-es rajzolat a fiatal királynőt Una karakterével azonosította.
