Aranyérme 5000 CZK Városi emlékmű tartalék Tábor 2025 Standard

1/2 Oz aranyérme - Tábor Városi Műemlékvédelmi Tartalék

Tábor történelmi belvárosát 1961-ben nyilvánították önkormányzati műemlékvédelmi területté. A város, amely a taboriak modern katonai erődítményéből indult, ma a gótika, a reneszánsz és a barokk kor építészeti emlékeinek egyedülálló gyűjteményét mutatja be.

A Lužnice folyó által körülvett Hradiště várának tulajdonjogáról a legrégebbi írásos emlék 1370-ből származik. A várat valószínűleg II. Přemysl Otakar alapította 1270 körül, hogy megvédje az azonos nevű várost. Miután felgyújtották, Hradiště városa eltűnt, és vele együtt a vár is. A régi várból máig fennmaradt a Kotnov kerek torony, amely Tabor legrégebbi műemléke és a város meghatározó eleme.

Tábor története elválaszthatatlanul kötődik a huszitákhoz, akik 1420-ban a Názáret melletti Thabor-hegyről elnevezett falut alapítottak. A taboriták egy új közösséget akartak létrehozni olyan polgárokból, akik egyszerű életet élnek és csak Isten törvényeit követik. Ez az elképzelés csak az első néhány hónapig tartott, de hamarosan követte a feudális rendszerhez való visszatérés.
1434-ben a huszita mozgalom radikális tagjai megsemmisítő vereséget szenvedtek a lipányi csatában. A közösség mérsékelt vezetőinek végül sikerült megnyerniük Luxemburgi Zsigmond császár kiengesztelését. Cserébe 1437. január 25-én Tábornak városi jogokat adott, és királyi várossá tette.
A lakosság növekedésével a középkori város is növekedett. A központi tér egymáshoz kapcsolódó utcák sűrű hálózatává fejlődött. Létrejött az erős falakkal körülvett Hrusica-vár. A park- és főfalakat, tornyokat, bástyákat és védett kapukat magában foglaló erődítési rendszer a maga korában példa nélküli volt. Megmaradt része ma a műemlék város értékes része.
A Tábor-hegyi dékáni templom, az Átváltoztatás temploma építése 1440-ben kezdődött a Žižkov téren álló fatemplom helyén. A késő gótikus templom háromhajós, nyolcszögű oszlopokkal alátámasztott hálóboltozattal ellátott hajóból áll. Többszöri tűzvész után reneszánsz és barokk stílusú javítások következtek. A 16. században például reneszánsz nyeregtetőkkel egészítették ki a templomot, a 17. században barokk kupolával látták el a tornyot, a 18. században pedig új barokk oltárt építettek hozzá.

A templom építésével párhuzamosan épült a téren a városháza, a késő gótika egyik legfontosabb műemléke. A pompás városháza ötemeletes tornyával 1521-ben készült el három lebontott ház telkén. A Nagytermet a városháza második emeletének elbontásával hozták létre. A pompás teret egy technikailag precíz hálóboltozattal koronázták meg, amelynek súlyát az oldalfalakra és két karcsú oszlopra helyezték át. A Vladislav-terem után ez a második legnagyobb csarnok Csehországban. A városháza a következő évszázadokban is átalakításokon ment keresztül. A 17. századi barokk átalakítások után elvesztette eredeti megjelenését. Később a gótikus kereszt alakú panelt a ma jellemző neogótikus nyeregtetőre cserélték.

A késő gótika és a reneszánsz korszakában a tér és a környező utcák a polgárházak gazdag építésével teltek meg. Az 1532-es és 1559-es nagy tűzvészek végzetesen megrongálták a fából épült házakat. Az új építkezések és felújítások során szinte kizárólag követ használtak. A házak elnyerték mai jellegzetes kiállítási formájukat, amelyhez díszített nyeregtetők, freskók és sgraffito is tartozik. Ebből az időszakból származik egy földalatti folyosósorozat is.

A sziklaperem magasan fekvő fekvése ideális volt egy katonai erődítmény számára, de a lakosok számára a vízhez való hozzáférés is nehézséget jelentett. Tabor alapítása óta vízhiánnyal küzdött, és számos megoldáson ment keresztül. A város kútjait, mint vízforrást a 16. században kezdték el építeni. A legrégebbi fennmaradt szökőkút a Žižkov téren található reneszánsz szökőkút. Ez 1877-ben átfogó javításon, majd a következő évtizedekben több felújításon esett át. A többi, ma is működő 19. századi kőszökőkutat teljesen újonnan építették vagy az eredeti szökőkutakból építették át.

Ez a termék a következő termékkészletek része: